A mérgezett fa gyümölcsének elve

A Be. 167. §. (5) bekezdése a következőket mondja ki: "Nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság, illetve a (2) bekezdésben meghatározott hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők büntetőeljárási jogainak lényeges sérelmével szerzett meg."

A büntetőeljárási törvényünk a fentiek szerint felsorolja a bizonyítási tilalmakat. Ezen tilalmak alapján kizárja a bizonyítékok közül a bűncselekmény útján, más tiltott módon, vagy a részt vevők jogainak lényeges korlátozásával megszerzett bizonyítékokat.

A fenti érvelésre figyelemmel meggyőződésem, hogy a bizonyítékok köréből kizárt bizonyíték folyományaként, arra vissza utalásként tett vallomás, és arra a kizárt vallomásra irányuló célzott kérdések válaszai sem értékelhetőek bizonyítékként.

A fenti jogi problematika több szerzőt foglalkoztatott és számos tanulmány is született e körben, magát a jelenséget is elnevezték, mely a szakirodalom szerint az ún. "mérgezett fa gyümölcsének" elve. Ezen elv alapján a nem jogszerűen (a jogalkotó itt differenciált, mert nemcsak a bűncselekmény útján megszerzett bizonyíték folyománya alapján nyert adatara gondol, hanem minden olyan tiltott módra, ami jogszabályellenes, tehát nem felel meg a Be. 166. § szerinti bizonyítás törvényességi kritériumának) megszerzett bizonyíték folyományaként keletkező további bizonyíték nem használható fel a terhelttel szemben.

Ennek kapcsán fontos kiemelni Tremmel Flórián professor emeritus gondolatát, mely szerint "az igazsághoz hozzátartozik az út is, nem csak az eredmény."[1]

[1] Jogi Fórum, 2021.06-30, Papp- Nagy Zsolt