Az egyezségkötés érdekében tett vallomás bizonyítékként való felhasználhatósága

A Be. 409. § (4) bekezdése szerint "ha az ügyészség és a terhelt nem kötött egyezséget, a kezdeményezés, valamint az ezzel összefüggésben keletkezett ügyiratok bizonyítékként, illetve bizonyítási eszközként nem használhatók fel, azok nem képezik az eljárás ügyiratainak részét. Ebben az esetben az ügyészség az egyezség megkötésére irányuló kezdeményezésről sem tájékoztathatja a bíróságot."

A jelenleg hatályos büntetőeljárási törvény tömören és érthetően fogalmaz, amikor kimondja, hogy abban az esetben, ha nem jön létre egyezség a terhelt és a vádhatóság között, akkor az egyezség kezdeményezése valamint az ezzel összefüggésben keletkező iratok, bizonyítékként illetve bizonyítási eszközként nem használhatóak fel.

Amennyiben helyénvalónak fogadjuk el a Be. 409. § (4) bekezdésére történő hivatkozást, akkor az is megállapítható, hogy bármelyik terheltnek a nyomozati szakban, egyezségkötési céllal tett vallomása valamint annak a későbbiekben változatlan tartalommal való fenntartása, szintén nem vehető figyelembe bizonyítékként, hiszen olyan okiratra hivatkozik, melyet a Be. fentiekben hivatkozott rendelkezése során nem lehet sem bizonyítéknak, sem bizonyítási eszköznek értékelni.

Kiemelendő továbbá, hogy az egyezség reményében tett vallomás bizonyító ereje erősen megkérdőjelezhető. A gyanúsítottnak a másra irányuló terhelő vallomását a bírói gyakorlat szerint egyébként is fokozott körültekintéssel kell értékelni, általában érdekelt lehet ugyanis abban, hogy olyan vallomást tegyen, amely - a megítélése szerint - előnyös a hatóságnak, ettől pedig a maga számára előnyöket remélhet.

Amennyiben létrejött volna egyezség a vádhatóság és az érintett vallomást tevő vádlott között ezzel az előnnyel nem is lenne jogilag probléma, azonban egyezség hiányában az egyezségkötés kezdeményezésére irányuló indítvány és az ezzel kapcsolatos összes ügyirat nem minősülhet bizonyítéknak és ha jogszabályellenesen annak is tekintenénk, a bizonyító ereje a fentiek miatt elhanyagolhatóan csekély lenne.

Tehát a fenti esetben bizonyíték kirekesztése iránti indítvány terjesztendő elő annak érdekében, hogy a bíróság az ilyen formában létrejött vallomást ne értékelje bizonyítékként.